Szotyi és Pepe az álompár :)) Igaz Pepe még csak a vőlegényünk. Szeretik a havat és a játékot :)My dog (Szotyi) and her boy friend
HA MEGTETSZIK VALAMI, ÉRDEKLŐDNÉL, VAGY RENDELNÉL, KÉRLEK ÍRJ NEKEM A SZINESKAVICS@GMAIL.COM- RA VAGY KERESS MEG A FACEBOOKON :)
KÖSZÖNÖM, HOGY NÁLAM JÁRTÁL, VISSZAVÁRLAK! :)2010. január 31., vasárnap
2010. január 28., csütörtök
hóesésnek motyogva...
most remélni kellene, szavak nélkül, néma könnyeket sírni, és hinni, hogy a fejfa nem értem kiállt. templomi szolga csoszog körbe, magánya unott, már nem szól, égre s földre nem esküszik imát. csak fohászkodik csendben, míg sorba sorba elolt minden gyertyát.
hideg magány borul a falakra, a szentek szeme haragosan villan. valaki még szuszog a sötétben, egy lélek itt maradt. nézik az angyalok, a kereszt halkan reccsen, idegen jár köztünk, súgnak össze az imakönyvek, a padok zsoltárt dúdonak a távolban.
anyám azt mondják, ezek a napok nehezebbek, de hidd el én már tudom, mindez hazugság. csak kell az indok, hogy legyen mire fogni a kibuggyanó könnyet, mikor eszembe jut holló hajad, és simogató gesztenye illatú valóságod. mert veled pihen belőlem egy darab.
föld alatt, fázva kuporognak bennem a szavak. a temető díszes fényben fürdik, valahogy most mindenki ártatlanabb.
selyemvirágot válogat a polcról az anyóka, hisz hosszú a tél, olyan kell ami sokáig kitart. majd üldögél az ablak mellett, és a hóesésnek motyogja a szavakat, elesett férjére gondol, elporladt csontjainak súgdos szép szavakat. bennem már tombol a tél, anyám hiányod izzóbb mint valaha. a sírodnál majd én is imát mondok érted, még úgy is, hogy tudom jól, te ott sem vagy.
Miatyánk ki vagy a mennyekben... zúg a templomi harang, most mindenki lelkében gyász éled, mondják ezek a napok nehezebbek... de hazug a szó, de kell, hogy lehessen nyíltan sírni, és kimondani a féltve örzött szavakat.
az angyalok homokot szórnak a fejünkre, nézik gyászunk és elfordulnak.
2010. január 27., szerda
Indiai csajszi 2
2010. január 24., vasárnap
DIM 35096 GREAT HUNTING DOGS
Az utóbbi két hétben a kutyikáimon ügyködtem. Egyre jobban élvezem :) Lassan de biztosan alakul! :)
In the past two weeks, this worked:) I really like:)
2010. január 22., péntek
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…
Íme egy ifjúsági könyv, amely az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének díjnyertese volt 2006-ban. A történet talán kicsit lerágott csontra emlékeztet. Mégis…
Melinda, a 14 éves középiskolás lány életében először sörözik egy nyári bulin. Életében először le is részegedik. Ez lenne a kisebb baj, mert a lányt az iskola szépfiúja megerőszakolja. A tinédzser rettegve hívja a rendőrséget. Ami ezután következik előre látható. A rendőrség feloszlatja a bulit, Melinda pedig közutálat tárgyává válik. A barátai elfordulnak tőle, szinte teljesen magányosan vészeli át a következő tanítási évet.
Ez lenne a lerágott csont rész. Olvasás közben pedig a részletekben megleltem azt a bizonyos mégis-t… Hogy miért?
Az 1961-ben született írónő mesteri szögbe állítja a tényeket. Az ilyen erőszakolós, tiniket ért sérelmeket feldolgozó történetek középpontjában nem a sértett gyermek áll, igaz körülötte forog minden. A történet vége pedig olyan meseszerű, kicsit sablonos. A fiatal boldogan mosolyog, mert mások annyit szenvedtek és küzdöttek érte, hogy feloldozást nyert, megszabadult kínjaitól és boldogan élhet, míg meg nem hal. Ha film lenne, ez a jelenetet a naplementébe lovagoló magányos hős jelenete lehetne. A másik variáció pedig így szólna: végtelen küzdelem és könny árán sem lehetett segíteni, a gyermek kábítószerhez, alkoholhoz vagy egy darab kötélhez, esetleg késhez nyúlt…
De ebben a könyvben ezt a fajta látásmód elmarad. Egyes szám első személyben beszél Melinda, az ő gondolatai és látásmódja tárul elénk. Mellesleg jegyzem meg, kifejezetten szeretem az így írt történeteket. Sokkal személyesebbek és valóságosabbak.
Szóval a lány mesél. Szenved, hallgat, fél és próbál élni. Megküzd minden mosolyáért. Amit nagyon értékeltem, az, az önirónia, a humor, ami átszövi a történetet, pillanatnyi megnyugvást és lendületet hozva.
Ez egy realista könyv. Sallang és félrebeszélés nélkül. A szülők, a tanárok a barátok ábrázolása nyers, és néha kegyetlen. Ahogy a gyerek magánya és önmarcangolása is.
Persze a feloldozás nem marad el. De itt nem valami szirupos maszlag képében érkezik. A gyerek, megküzd saját démonaival, míg képessé nem válik nem -et mondani. Talál segítséget, és barátokat, no és persze célt, ami arra sarkalja, hogy érdemes élni, tovább lépni és lélegezni. És valljuk be, kell ennél több?
Melinda, a 14 éves középiskolás lány életében először sörözik egy nyári bulin. Életében először le is részegedik. Ez lenne a kisebb baj, mert a lányt az iskola szépfiúja megerőszakolja. A tinédzser rettegve hívja a rendőrséget. Ami ezután következik előre látható. A rendőrség feloszlatja a bulit, Melinda pedig közutálat tárgyává válik. A barátai elfordulnak tőle, szinte teljesen magányosan vészeli át a következő tanítási évet.
Ez lenne a lerágott csont rész. Olvasás közben pedig a részletekben megleltem azt a bizonyos mégis-t… Hogy miért?
Az 1961-ben született írónő mesteri szögbe állítja a tényeket. Az ilyen erőszakolós, tiniket ért sérelmeket feldolgozó történetek középpontjában nem a sértett gyermek áll, igaz körülötte forog minden. A történet vége pedig olyan meseszerű, kicsit sablonos. A fiatal boldogan mosolyog, mert mások annyit szenvedtek és küzdöttek érte, hogy feloldozást nyert, megszabadult kínjaitól és boldogan élhet, míg meg nem hal. Ha film lenne, ez a jelenetet a naplementébe lovagoló magányos hős jelenete lehetne. A másik variáció pedig így szólna: végtelen küzdelem és könny árán sem lehetett segíteni, a gyermek kábítószerhez, alkoholhoz vagy egy darab kötélhez, esetleg késhez nyúlt…
De ebben a könyvben ezt a fajta látásmód elmarad. Egyes szám első személyben beszél Melinda, az ő gondolatai és látásmódja tárul elénk. Mellesleg jegyzem meg, kifejezetten szeretem az így írt történeteket. Sokkal személyesebbek és valóságosabbak.
Szóval a lány mesél. Szenved, hallgat, fél és próbál élni. Megküzd minden mosolyáért. Amit nagyon értékeltem, az, az önirónia, a humor, ami átszövi a történetet, pillanatnyi megnyugvást és lendületet hozva.
Ez egy realista könyv. Sallang és félrebeszélés nélkül. A szülők, a tanárok a barátok ábrázolása nyers, és néha kegyetlen. Ahogy a gyerek magánya és önmarcangolása is.
Persze a feloldozás nem marad el. De itt nem valami szirupos maszlag képében érkezik. A gyerek, megküzd saját démonaival, míg képessé nem válik nem -et mondani. Talál segítséget, és barátokat, no és persze célt, ami arra sarkalja, hogy érdemes élni, tovább lépni és lélegezni. És valljuk be, kell ennél több?
Egy hosszú és nehéz hét után...
Reményik Sándor - A szőnyeg visszája
Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.
De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:
,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - valamit."
2010. január 14., csütörtök
2010. január 10., vasárnap
Ezeket keresem- ИЩУ! -I'm looking for...
2010. január 8., péntek
DIM 35203 In Harmony
Adok- kapok :) - nyolcadszor (a gift from me)
Latinak ajándékláncában én SZEGUSZ-nak készítettem ajándékot. Nagyon örülök, hogy tetszettek neki :) Volt benne anyag, különbőző általam festett aida hímzővászon, hímzőfonalak, szalagok, ajtódíszek, egy fa doboz rajta egy Lizzie Kate-es minta, benne sok apróság, a kis részeges télapó ajtódíszként elkészítve és a Barbara Ana D. féle báránykám.
Adok- kapok :) - hetedszer (gift for me)
Latinka játékában TIPIKOS-tól kaptam ajándékot. Annyi mindent és annyira szép dolgokat, hogy levegőt venni is elfelejtettem mikor kibontottam őket. Mégegyszer hálásan köszönöm! Íme:
2010. január 5., kedd
Adok- kapok :) - hatodszor (a gift from me)
A Karácsonyi húzogatós játékban LOMA6 volt a párom. Neki készítettem ezeket az ajándékokat. Volt benne hímzett kép(ek) karácsonyi és cicás anyagok, aida betétes asztalterítő, hímzőfonalak és szalagok.
Az ajtótámasz macsek bordó polár anyagból készült, szintén próba darab volt, azóta készült belőle már jó néhány- legnagyobb meglepetésemre megrendelésre)
Heart in Hand Design: Winter birdAjtótámasz macsek:
2010. január 3., vasárnap
Adok- kapok :) - ötödször (a gift from me)
Anikó volt a párom a HC játékban. Neki készítettem a következő apróságokat. Nagy örömömre igen csak örült neki :)
Egy tündéres kép:
Egy tűpárna:
Egy karácsonyi ajtódísz - Ez egy orosz tervezőnő munkája, kelta inspiráció :)
Egy tűpárna:
Egy karácsonyi ajtódísz - Ez egy orosz tervezőnő munkája, kelta inspiráció :)
Adok- kapok :) - negyedszer (a gift from me)
A HE konyhás játék keretében ezeket az ajándékokat Diának küldtem: (a képet Diától kölcsönöztem :)
A sok apróság mellett volt benne egy kis táska RICO csirkékkel: Nagyon szerettem a vidám kis jószágokat hímezni :) A táska belseje puha fehér flanel.
Egy tároló rajta Bent Creek minta a Zippies sorozatból :) meglepő de egy csirke ez is :))
2010. január 2., szombat
Adok-kapok :) - másodszor (gift for me)
A HC játék keretén belül 2 ünnep közt érkezett meg Vriesea ajándéka. Ezeket a szépségeket kaptam :) Nagyon szépen köszönöm itt is!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)